A laminálás vastagsága Autómotorok állórész- és rotormagjai az örvényáram nagyságának elsődleges meghatározója, mivel az örvényáramok zárt hurkokat képeznek a vezetőképes mag anyagában, válaszul a váltakozó mágneses mezőkre. Ha a rétegelt rétegek vastagok, a keringető áramok elérhető keresztmetszete nagyobb, ami megnövekedett elektromágneses indukciót és ennek következtében nagyobb örvényáram-amplitúdót eredményez. Ezek az indukált áramok ellenállásos (I²R) fűtés formájában pazarolják az energiát, közvetlenül hozzájárulva a magveszteségekhez és a motor hatékonyságának csökkenéséhez. Azáltal, hogy a magot vékonyabb rétegekből gyártják – autóipari alkalmazásoknál gyakran 0,2–0,35 mm-es tartományban – a mágneses fluxus több szigetelt rétegen kénytelen áthaladni, jelentősen korlátozva az örvényáram-képződéshez rendelkezésre álló hurokterületet. Ez a megszakítás sokkal alacsonyabb örvényáram-sűrűséget eredményez, és ezáltal csökken a teljesítménydisszipáció. Ezeknek a veszteségeknek az ellenőrzött csökkentése elengedhetetlen a modern elektromos vontatómotorok számára, amelyek nagy hatásfokkal, alacsonyabb hőtermeléssel, megnövelt hatótávolsággal és stabil teljesítményt igényelnek változó terhelési és sebességi feltételek mellett.
A laminálás vastagságának termikus hatásai jelentősek, mivel az örvényáramok jelentős mértékben hozzájárulnak a nemkívánatos hőképződéshez Autómotorok állórész- és rotormagjai . A vastagabb rétegek lehetővé teszik az örvényáramok szabadabb áramlását, koncentrált forró pontokat hozva létre, amelyek a helyi hőmérsékletet jóval a névleges működési határok fölé emelhetik. Idővel ez ronthatja a szigetelőrétegeket, csökkentheti a mágneses permeabilitást, megváltoztathatja az anyag tulajdonságait, és felgyorsíthatja az alkatrészek elfáradását. Ezzel szemben a vékonyabb laminálások eleve kevesebb hőt termelnek a korlátozott áramhurkok miatt, és a finomabb rétegű szerkezet elősegíti a jobb hődiffúziót a magkötegben. A jobb hőelvezetés csökkenti a hőmérsékleti gradienseket, minimalizálja a termikus deformációt, és lehetővé teszi a motor optimális mágneses tulajdonságainak fenntartását hosszabb munkaciklusokon keresztül. Ez a hőstabilitás különösen fontos a nagy igénybevételt jelentő autóipari környezetekben – mint például a gyors gyorsítás, a regeneratív fékezés vagy a tartós, nagy nyomatékú működés –, ahol a túlzott hő veszélyeztetheti a motor teljesítménysűrűségét és élettartamát.
Míg a vékonyabb rétegelt rétegek előnyösek az örvényáram-veszteségek csökkentésében, a mechanikai viselkedést is befolyásolják Autómotorok állórész- és rotormagjai mert a szerkezeti szilárdság részben a laminálás vastagságától és a ragasztás minőségétől függ. A rotormagoknak például ki kell állniuk a szélsőséges centrifugális erőknek nagy sebességű működés közben (elektromos járműmotoroknál gyakran meghaladja a 10 000 ford./perc értéket), és a túl vékony, nem kellően ragasztott rétegelt rétegek olyan kockázatokat hordozhatnak magukban, mint a rétegvesztés, a vibráció vagy a mechanikai deformáció. Ennek megoldására a gyártók fejlett halmozási és ragasztási eljárásokat alkalmaznak – például reteszelő bevágásokat, lézerhegesztést, ragasztást és precíz kompressziós egymásra rakást –, hogy biztosítsák, hogy a kapott mag egységes mechanikai testként viselkedjen, miközben továbbra is biztosítja az örvényáramokat korlátozó elektromos szigetelést. Ennek az egyensúlynak az optimalizálása kifinomult mérnöki feladat: a rétegelt lemezeknek elég vékonynak kell lenniük ahhoz, hogy minimálisra csökkentsék az elektromos veszteségeket, miközben képesnek kell lenniük a nagy sebességű, nagy nyomatékú autóipari hajtásrendszerekhez szükséges szerkezeti merevség biztosítására.
A laminálás vastagsága, az elektromos teljesítmény és a termikus viselkedés közötti kapcsolat nagymértékben függ a választott mágneses anyagtól is. Autómotorok állórész- és rotormagjai jellemzően hidegen hengerelt szemcseorientált vagy nem orientált szilíciumacélt használnak, nagy elektromos ellenállással és kiváló mágneses permeabilitással. A szilícium hozzáadása növeli az ellenállást, ami eleve csökkenti az örvényáram nagyságát, de a laminálás vastagsága határozza meg az elnyomás végső szintjét. Minden laminátumot szigetelő réteggel vonnak be – gyakran szervetlen, szerves vagy hibrid bevonatokat –, amelyek az egyes lapok elektromos elkülönítésére szolgálnak. Ez a szigetelés megakadályozza a rétegek közötti áramáramlást, és fokozza az örvényáram mérséklését. Az ultravékony laminálások gyártása azonban precíziós feldolgozást igényel, például nagy pontosságú hengerlést, precíziós lyukasztást vagy lézervágást, sorjaszabályozást, feszültségmentesítő izzítást és a bevonat egyenletességének ellenőrzését. Mindezek a tényezők hozzájárulnak az optimalizált elektromágneses teljesítményhez és a termikus stabilitáshoz. A fejlett ötvözetek, a vékony rétegelt rétegek és a kiváló minőségű bevonatok kombinációja biztosítja a motor hatékony működését még kemény autóipari munkaciklusok mellett is.